Péntek – Indulás, Budapest

A klasszikus nyaralós turnusokhoz hasonlóan, a hajóbérlésben is a “szombattól szombatig” ciklus a bevett – Görögországban is. Néha azonban nehézkes megfelelő repülőjáratot találni pont a váltónapra, így történt, hogy a csapat java már pénteken Athén pezsgő városában találta magát. Athénról rengeteg históriát lehetne írni, és aki vissza tud emlékezni az általános- és középiskolai történelem órákra, az tudja, hogy a görög hőstettek, harcok és istenek száma szinte végeláthatatlan, de ez itt most egy útinapló. Írnék inkább néhány szóban a felmerülő költségekről (a hajóbérlésen és a regjegyen túl), mert ez egy el nem hanyagolható kérdés minden utazás alkalmával.

Ami az étteremben étkezést illeti, fejenként 15-25 euróból igen szépen meg lehet ebédelni/vacsorázni, több ételt is megkóstolva. TIPP: Az előételek 3-12 euró között mozognak, hárommal már degeszre eheted magad. Minden finom, legalábbis mi nem nyúltunk mellé. A közértek árai hasonlóak a magyarokéhoz, minimálisan drágább az élelmiszer, mint itthon. A hajós költségek nagyon kedvezőek, a kikötői díjak, víz- és áramhasználat sokszor együtt nincs 15 euró, ami összehasonlítva a horvát árakkal, döbbenetesen olcsó. Igaz, a legtöbb kikötőben nincs normális vizesblokk, de ez nem jelent gondot, erre vannak a hajó fürdőszobái.

Visszakanyarodva érkezésünk napjához, azok, akik már pénteken Athén forróságtól gőzölgő aszfaltját rótták, úgy döntöttek, hogy megpihennek inkább a légkondicionálótól hűvös szálláson, körülveszik magukat némi frissítővel, a kultúrtevékenységet pedig – úgy, mint városnézés – délutánra hagyják, amikorra enyhül a hőség. Bár vitorlás túrára érkezett a csapat, azért ezt a 1,5 nap szárazföldi létet a görög fővárosban el lehetett viselni: ismerkedős, barátkozós programokkal ütötte el a társaság az időt.

Szombat – Athéni báziskikötő

Szombat délután végre eljött a várt pillanat, és a báziskikötőben átadásra került a két csodás vitorlás. Némi adminisztráció, technikai ellenőrzések és pár gyakorlati teendő után hivatalosan is kezdetét vette a Friot Yacht újabb szervezett túrája, ezúttal Görögországban. Mire mindennel elkészültünk, bepakoltunk, feltankoltuk a hűtőket, lassacskán ránk esteledett, eljött az ideje a “welcome” vacsorának. Választásunk a kikötőhöz közeli Eden étteremre esett, ahol a hamisítatlan hellászi fogásoktól roskadozó asztalnál még a tenger sós illatát is éreztük, hiszen az csupán egy karnyújtásnyira fodrozódott előttünk.

A csapatról annyit, hogy szinte mindenki másért érkezett a túrára, az egyetlen közös pont a hajózás és a tenger szeretete azonban összekötő kapocsként szolgált a tagok között. Volt, akit a görög kultúra iránt érzett csillapíthatatlan vágy sodort közénk, volt aki “szirénkedni” – azaz a hajó orrában napozással, esetleg egy-egy csobbanással eltölteni a napot – érkezett, és akadt olyan is, aki szimplán ezt a fajta kalandot szemelte ki a 2022-es nyaralásának.

Vasárnap – Vouliagmeni-öböl

Vasárnap hullámmentes vízen jutottunk el első tervezett megállónkhoz, a Vouliagmeni-öbölbe. A helyi strandot finom homok borítja, melyen újra és újra mezítláb szerettünk volna sétálni, mert szinte simogatta a talpunkat. A tengerpartról pompás kilátás nyílik a fehér sziklákra, a sűrű erdőkre és a végtelen tengerre, az öbölnek köszönhetően pedig nincs sem erős szél, sem nagy hullám. Vannak azonban gyönyörű mólók, friss levegő, fenyőillat és átlátszó, smaragdzöld tenger, mely lassan, fokozatosan mélyül. Úgy terveztük, hogy ezen a napon, a strandolás után még átcsorgunk Perdikára is, de olyan jól éreztük magunkat, hogy elrepült a délután, és mire indulásra kész állapotba kerültünk, már késő volt egy 3 órás hajóúthoz, így visszatértünk a báziskikötőbe.

Hétfő – Pórosz

Hétfőre Póroszt szemeltük ki magunknak. Pórosz vulkanikus eredetű aprócska sziget, melyen a földrengések ellenére sok régi ház épségben maradt. Ezek a házak teszik oly bájossá a fő település, Pórosz város látképét. A sziget leginkább az athéniak hétvégi kirándulóhelyeként ismert, hiszen Pireuszból könnyen elérhető a gyakran járó kompok és szárnyashajók segítségével.

Napközben a csapat strandolással ütötte el az időt, estére pedig farkaséhesre pancsolta magát, így minél gyorsabban éttermet kellett választanunk. Az Apagio étterem mellett döntöttünk, és milyen jól tettük. A teraszon ücsörögve a görög specialitások lassan, de biztosan kezdték ellepni asztalainkat és megtölteni bendőnket: tzatziki (azt sosem hagytuk ki), tonhalkrém, céklasaláta, sárgaborsókrém, bárány, bor, ouzo…

Az éjszakát a tükörsima vízen töltöttük lehorgonyozva, akinek pedig a bugi még tele pocakkal is benne maradt a lábában, és a parti nyüzsgésre tette le a voksát, annak rendelkezésére állt a hajókhoz tartozó gumimotoros (Dinghy), valamint vízi- és szárazföldi taxik hada.

Kedd – Ermióni

A keddi napra Ermionit választottuk. Ermióni egy csodálatos kis kikötőváros, gyönyörű stranddal, klasszikus görög színekkel, ízekkel és illatokkal. A nyugodt városka egy szigetre emlékeztető, fenyőfákkal borított félsziget csúcsára épült. A gyönyörű strandokat és a festői kis kikötőt hívogató haltavernák és klubok szegélyezik, hogy elcsábítsák az arra járó turistát egy fantasztikus lakomára, vagy egy őrült éjszakára.

Bár fantasztikusan érezte magát mindenki, mégis nagyon vártuk a szerdát, hiszen aznapra szemeltük ki Ídrát, a Szaróni-szigetek híres gyöngyszemét. Ídrán nem egyszerű kikötőhelyet találni, így korán érdemes indulni, hogy az ottani kikötőből reggel távozók felszabaduló helyére lecsaphasson az érkező.

Szerda – Ídra

Szerdán tehát jó korán célba vettük Ídrát, a lenyűgöző kis paradicsomi szigetet, mely egyik sajátossága, hogy a szigeten élők fő közlekedési eszköze a szamár, valamint a vízi taxik. Kávézók, éttermek és szuvenírboltok tárháza várja a turistákat a kikötőben, melyeket kőházak és kúriák vesznek körül. Ídra szigete népszerűsége ellenére is a leginkább érintetlen a szigetcsoportban. Ennek oka az, hogy míg a környező szigetek városaiban új épületeket emeltek a növekvő turizmus kielégítésére, Ídra városa nem engedélyezte új épületek felhúzását, csak a régi épületek helyreállítását. Az épületek nagy része a 19. századból, vagy annál is régebbről származik.

Érkezésünkkor kellett egy kicsit várni a helyünkre, de a sziget minden várakozást megért: gyönyörű, izgalmas, autentikus, ahol jópár órát el lehet tölteni picinyke mérete ellenére is. Az estét és éjszakát is itt töltöttük, pompás vacsorával zárva a csodás napot.

Csütörtök – Perdika

Csütörtökön szerdához hasonlóan korán indultunk, hogy időben elérjük Perdikát. Perdika egy gyönyörű kis halászfalu 9 km-re délre Aegina városától, Aegina szigetén. Egy domb tetejére épült, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tengerre és az aprócska Moni szigetre.

Moni szigete közvetlenül Perdikával szemben fekszik, kb. 3 tengeri mérföldre, és gazdag növényzet borítja. A tenger és az úszás szerelmesinek Perdika és Marathona strandjait ajánljuk, mert a kristálytiszta víz egy érintetlen környezetben, zöldellő fáktól árnyas részen található. Perdika város igen nagy, részben újépítésű üdülőtelep, de a kikötő környéke igazi ékszerdoboz.

Aznap olyannyira szerencsénk volt a parkolással, hogy nemcsak, hogy a parthoz tudtunk állni, de a katonai bázis közelében sikerült kikötni, ami azt jelentette, hogy 20:00 órakor zászló levonást, reggel 8:00 órakor zászlófelvonást zenei kísérettel nézhetünk végig premier plánban.

Péntek – Athéni báziskikötő

Pénteken addig maradtunk Perdikán, amíg csak lehetett, az utolsó percekig halogattuk a bázisra visszaindulást, szó szerint minden pillanatot kihasználtunk Aegina szigetén. A parton sétálással, fürdőzéssel, beszélgetéssel ütöttük el az időt, még egy utolsó ebéd is belefért – igaz, azt már részben az úton, vissza a bázisra fogyasztottuk el. Athénba éppen időben érkeztünk ahhoz, hogy a csapat még bemehessen a városba “shoppingolni”, nézelődni egy kicsit.

Szombat – Athén, indulás haza

Szombat reggel mindenkinek el kellett hagyni a hajót, hiszen korán elkezdődött az átadás, ami folytán ismét megbizonyosodhattunk a görögök kedvességéről és segítőkészségéről. Bár keletkeztek apró sérülések a hajókon a hét alatt, ezek fölött átsiklottak, görögösen legyintettek. Vendéglátásból, szolgáltatásból nálunk kitűnőre vizsgáztak. Ahogy a technikai személyzet végzett, a takarítók estek neki a hajók kipucolásának, hogy átadhassák azokat a következő hétre, egy következő turnusnak. Bevallom, mindig szomorú szemmel nézem végig az új csoportok érkezését, és annál is szomorúbban hagyom el azt a hajót, ami az elmúlt napokban/hetekben a szívünkhöz nőtt, dehát ilyen ez a hajós lét.
Igazán különleges, autentikus hetet hagytunk magunk mögött, átvettük a görögök stílusát, a végére már majdhogynem mi magunk is görögül beszéltünk. Bármikor újra végigcsinálnám ezt a túrát, és csak ajánlani tudom szeretettel mindenkinek.